EGYRE TÖBB MÓDON SEGÍT A FERMENTÁLT BÚZACSÍRA-KIVONAT

Ha a magyarok orvostudományban, egészségügyben elért sikereire gondolunk, talán mindannyiunknak elsőként Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin felfedezője jut az eszébe. Az ő munkássága nyomán kezdődött a napjainkban Avemar néven kapható, a daganatos betegek által használt speciális fermentált búzacsíra-kivonatot tartalmazó magyar találmány fejlesztése, ami nemzetközi elismertséggel büszkélkedhet, olyannyira, hogy Amerikában többnyire csak Hungarian powdernak, vagyis magyar puskapornak hívják.

A fermentált búzacsíra-kivonat története egészen az 1990-es évek elejéig nyúlik vissza, ekkor állította elő először Hidvégi Máté biológus-mérnök, rákkutató, akit az Avemar kifejlesztéséért Göncz Árpád köztársasági elnöki aranyéremmel és a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Jedlik Ányos-díjjal tüntetett ki. Az első doboz Avemar még izraeli importként jött be Magyarországra, az ő technológiai segítségükkel készülhetett el a szer. Hidvégi professzort a készítmény kifejlesztésének történetéről, tehát a múltról és a legújabb kutatási eredményekről, a jelenről és jövőről is kérdeztük.

„Az ötletet, vagy inkább így nevezem: iránymutatást Szent-Györgyi Albert rákelmélete adta. Szent-Györgyit 1978-ban személyesen is megismerhettem, dedikációm is van tőle. Szegedi munkásságának idején szoros barátságot ápolt a Kolozsvárról Szegedre települt Dávid Lajos gyógyszerészprofesszorral és annak családjával. Az volt hozzá az »ajánlólevelem«, hogy Dávid Lajos volt a nagyapám. Szent-Györgyit mindig is érdekelte a rákkutatás. Birtokomban van egy német nyelvű levele nem sokkal a Nobel-díja előttről, amiben arról ír, hogy a biológiai oxidáció mellett a rákkutatás érdekli és szeretne ezzel is foglalkozni. Szent-Györgyi a pályafutása utolsó évtizedében dolgozta ki rákelméletét. Utóbbi szerint a sejtjeink akkor tekinthetők egészségesnek, ha a bennük levő fehérjék elektromosan vezetők. Ha a fehérjék elvesztik a vezetőképességüket, akkor a sejt elveszti a differenciálódás képességét és tumorsejtté alakul. Azt pedig, hogy a sejtek fehérjéi elektromosan vezetők vagy nem, a légkör oxigénmolekulái fogják meghatározni. Az oxigénmolekulának két párosítatlan elektronja van. Ezek állapotától függ az oxigén energiája. A sejtjeinkben, szöveteinkben zajló, az élethez elengedhetetlen biológiai oxidációhoz maximális energiájú oxigénre van szükség. A légkör oxigénje azonban nem ilyen, mert ha maximális energiájú lenne, akkor a belélegzésekor bizonyosan meghalnánk. Ezt a látszólagos ellentmondást Szent-Györgyinek sikerült feloldania, és ez a megoldás adta rákelmélete lényegét. A biológiai oxidáció során az oxigén maximális energiájúvá alakul, azonban ez a hatalmas oxidációs energia egy kinon (kisméretű szerves molekula) közbeiktatásával rögtön felhasználódik és a sejtet nem károsítja. Szent-Györgyi híres intuíciójával rájött, hogy a biológiai oxidáció egyetemes kinonja emberben a metoxi- és a dimetoxihidrokinon, amelyek a légköri oxigént aktiválják, miközben a dimetoxi-molekula hozzákapcsolódik a fehérjékhez, és azok vegyértéksávjait elektromosan vezetővé alakítja. E mechanizmussal a biológiai oxidáció nemcsak a sejt anyagcseréje energiaszükségletét biztosítja, de fenntartja a fehérjék elektromos vezetését, a sejtdifferenciálódást és az egészséges anyagcserét is. Szent-Györgyi rákelméletének fő következtetése, hogy a metoxi- és dimetoxihidrokinonok hiánya a biológiai oxidáció elromlásához és végül rákos elfajuláshoz vezet. Nem sokkal a halála előtt még Szent-Györgyi maga, elhunyta után pedig kollégái in vitro vizsgálatokat és laboratóriumi állatkísérleteket végeztek a metoxihidrokinonok rákellenes hatásának igazolására. Ezeket az eredményeket látva, egyszerűen elhittem Szent-Györgyi elméletét. És azt kell mondjam, hogy ez a hit lett tudományos pályafutásom legfontosabb választása.

Juhász-Nagy Pál tanítványa vagyok. Ő volt az ELTE TTK „egyik szellemi világítótornya” (Bárdos György kifejezése). Pali tanította, hogy a választás: sors. Egy növényi propagulum sztorija, például, hogy egy mag kicsírázik-e; ha igen, akkor kifejlődik-e a növényke, gyökérrel, hajtással; ha kifejlődött, akkor megfelelő talajba gyökerezik-e; ha igen, akkor a környezeti feltételek alkalmasak-e, hogy növekedjék és termést hozzon stb., vagyis ez a sztori, másképp mondva, e propagulum sorsa választások szekvenciája. A választásszekvenciák például gráffal reprezentálhatók és modellezhetők. Megjegyzem, az ember sorsa is választások egymásutánja: iskola-, tanulás-, pályaválasztás, társ-, házastárs kiválasztása; sokszor a betegségünket is választjuk (pl. életmóddal, táplálkozással stb.), és van, hogy a halálunkat is (pl. öngyilkosság, védőoltások elutasítása stb.). A sors mint választásszekvencia elvét alkalmazza Szondi Lipót sorsanalízise.

Visszatérve Szent-Györgyihez, az említett különleges kinonok legbőségesebb természetes forrása, elhiszik nekem vagy nem, a búza. A búza, vagyis a kenyérgabonánk, azaz egy fűféle. Termése, a búzaszem, három anatómiailag élesen elkülöníthető részből áll: korpa, csíra, magbelső. Ha megőrlik, utóbbi adja a lisztet. A korpát és a búzacsírát takarmánynak használják. Vagyis mi, emberek megesszük a nem túl értékes magbelsőt, és annyira önzetlenek vagyunk, hogy az értékes korpát és a még becsesebb csírát a disznónak és a baromfinak adjuk. A búzaszem malmi csírafrakciója tartalmazza az olajat és értelemszerűen a zsíroldékony molekulákat, köztük a metoxihidrokinonokat. Utóbbiak nem szabad formában vannak jelen, hanem cukorhoz kötve, glikozidként. Az élesztőgomba igen jó glikozidázforrás. A glikozidáz enzimek a glikozidos kötések elhasításával felszabadítják a búzacsíra metoxihidrokinonjait. Ebből az egyszerű gondolatból kiindulva, éveken át tartó biotechnológiai kísérletekkel, amelyeknek egy részét tanítványommal a Grazi Egyetemen folytattam, eljutottam a fermentált búzacsíra-kivonat, az Avemar gyártástechnológiájának meghatározásához.

De egy korábbi fontos történetet el kell mondjak. Szent-Györgyi halála (1986) után idővel elhagyottá vált a Woods Hole-i laboratóriuma, amely az óceánkutató intézetben volt. Valaki ki akarta bérelni az egész emeletet, ezért elkezdték felszámolni az egykori Szent-Györgyi-labort. Szakmai mentorom, Fodor Gábor, a Nyugat-Virginiai egyetem szerveskémia professzora tudta rólam, hogy búzacsíra-kutatással szeretnék foglalkozni, és megkérte Szent-Györgyi egykori asszisztensét, Jane McLaughlint, hogy a kinonokkal kapcsolatos anyagokat ne dobják ki, hanem küldjék el nekem Budapestre. Így kaptam meg Szent-Györgyi Albert rákkutatási hagyatéka egy részét, ma is őrzöm kézírással megjelölt vegyszeres üvegcséit. Akkoriban docensként a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán dolgoztam. Volt egy PhD hallgatóm, Tömösköziné Farkas Rita, aki a diplomamunkáját is nálam készítette. Azt szerettem volna (és ez így lett), hogy a doktori értekezését a fermentált búzacsíra-kivonat kutatásából írja. Pénzügyi megszorítások miatt a Vegyészmérnöki Kar nem tudta fizetni a doktoranduszom ösztöndíját, havi 12 ezer forintot, ami akkoriban sem számított soknak. A saját pénzemből, később a szüleim pénzéből fedeztem a kutatásokat. Felhívtam Fodor Gábort, hogy tudna-e segíteni abban, hogy találjak egy megfelelően felszerelt laboratóriumot, ahol Ritával szívességi alapon dolgozhatunk. Így kerültünk Grazba, az ottani egyetem biokémiai tanszékére, Hermann Esterbauer professzor laboratóriumába, ahol a biotechnológiai kísérleteinket meg tudtuk valósítani. Esterbauer az egyik legnagyszerűbb ember volt, akivel pályafutásom során találkoztam. Érdekes, hogy mennyi támogatást kaptam a legnagyobb tudósoktól! Példaként említem, hogy a nagy teljesítményű folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerfejlesztésünkben nem más segített, mint Horváth Csaba vegyészmérnök, a HPLC feltalálója. A grazi kísérleteket igazi független nyugalomban végeztük. Ma már biztos vagyok benne, hogy a független nyugalom a tudományos alkotómunka alapfeltétele, sőt minden alkotó tevékenységé. Arany János sem vágyott másra.

Jártam néhányszor az izraeli Weizmann Intézetben, Rehovotban. Egyik alkalommal Gergely János immunológust látogattam meg, aki az alkotói szabadságát töltötte. Akkor éreztem meg, milyen az intézményesített független nyugalom. A Weizmann ugyanis erről szólt. A kutatók bent laktak az intézetben, ligetszerű területen levő funkcionális és kényelmes egyenházakban, örökzöld eukaliptuszfák csendes, állandó morajlása alatt. Azt kutatták, amihez kedvük volt, a hobbijuk volt a munkájuk, nem parancsolt nekik senki. Múlt időben fogalmazok, mert nem tudom, manapság is így van-e.

A fermentált búzacsíra-kivonat ipari méretű gyártását a Biropharma Kft. gyógyszergyártási (GMP) minősítésű üzemében, Kunfehértón, az ottani kollégákkal, Nagypál Lászlóval és Déri Klárával valósítottuk meg. Fontosnak tartottam, hogy a termék gyártása gyógyszergyár minősítésű helyen történjék, mert a készítménynek gyártási tételről gyártási tételre, évről évre egyformának kell lennie, állandó mennyiségben kell tartalmazza a metoxi- és a dimetoxihidrokinonokat, és bár több száz másik molekulát is tartalmaz, amelyek többségének a képletét nem ismerjük, ám a hatáshoz jelenlétük és rögzített koncentrációarányaik is elengedhetetlenek.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú Pathologiai és Kísérleti Rákkutató Intézetében zajlott a kutatómunka következő fázisa. Közel száz állatkísérletről, évek munkájáról beszélek. Az ezekben közreműködő kollégák – mások mellett – Szende Béla, enciklopédikus tudású hisztológus, az intézet akkori igazgatója, Rásó Erzsébet, az experimentális rákkutatás egyik kiválósága, nemzetközi hírű kutató és Lapis Károly orvosakadémikus volt, akinek a fényképe a Rockville-i amerikai nemzeti rákkutatási központ folyóiratának címlapján szerepelt. Már a kutatások első évének (1995) végén megállapították, hogy a fermentált búzacsíra-kivonat nem mérgező, ugyanakkor immunstimuláns és csökkenti a daganatprogressziót, azaz a daganatos áttétek kialakulását. Kupa Mihály és Rózsa András, később pedig Resetár Ákos személyében sikerült befektetőket találnom, mert mondanom sem kell, addigra minden pénzem elfogyott, noha sok elvégzendő munka volt hátra. A kutatásokat feldolgozó tudományos közleményeink az 1990-es évek második felétől kezdve folyamatosan megjelentek.

Szent-Györgyi Albertnél olvastam, hogy amikor előállította a C-vitamint, szétküldte a világba, vizsgálják meg mások, és mondjanak róla tudományos véleményt. Átvettem tőle ezt a módszert, mert arra gondoltam, hogy nem fogom tudni megfizetni a szakma vezető kutatóit, intézményeit, de hátha lesznek olyan tudósok, akiket tudományos kíváncsiságból érdekelni fogja ez az izgalmas anyag és úttörő téma. Egy dolgot kértem csak: publikálják az eredményeiket. Akár jó, akár rossz, amit találtak. Zárójelben: természetesen a tudomány nem ismeri azt a szót, hogy rossz. A tudomány, ha igaz (ha nem igaz, akkor nem is tudomány), az mindig jó. Nem lehet más, mert minden tudományos kísérlet, becsületes mérés jobbá teszi a világot. Sorban jöttek a visszajelzések: Yehuda Shoenfeld professzor izraeli vizsgálatai szerint nemcsak rákban lesz hasznos az anyag, de autoimmun betegségek ellen is. Ausztrál kutatók megállapították, hogy az ún. metabolikus szindróma elnevezésű betegségcsoport kezelésében is jótékonynak tűnik a készítmény. Los Angelesben és Barcelonában elvégzett kísérletek alapján Boros László professzor és munkatársai a Nature Biotechnology nevű elit szaklapban már 2002-ben közölték, hogy az általam küldött készítmény nagy értéket fog képviselni a daganatos betegek ellátásában. Nem illik nevekkel dicsekedni, nem is folytatom. Most csak olyan külföldi országokat mondok, ahol vizsgálták az általam fejlesztett fermentált búzacsíra-kivonatot, és az eredményeket publikálták: Anglia, USA (Kalifornia, Arizona, New York, Texas, Maryland, Ohio, Washington DC, Florida), Izrael, Ausztria, Ausztrália, Fülöp-szigetek, Vietnam, Dél-Korea, Oroszország, Kanada, Svájc, Németország, Szlovákia, Csehország, Kína, Japán, Tajvan, Törökország, Görögország, Hollandia, Spanyolország, Olaszország.

Itthon a SOTE említett tudósaival arra konklúzióra jutottunk, hogy a fermentált búzacsíra-kivonatot minél előbb el kell juttatni a rászorulókhoz. A gyártás második fázisa Izraelben történt, először onnan érkezett Magyarországra a termék. Akkor még étrendkiegészítőként. Magyarországról és külföldről is megkerestek minket klinikusok, hogy szeretnék, engedélyezett protokoll szerint, betegekben megvizsgálni a készítmény hatásosságát. Az Avemar volt az egyetlen nem gyógyszer besorolású készítmény, amivel engedélyezett klinikai vizsgálatokat végeztek Magyarországon és külföldön daganatos, illetve autoimmun betegségben szenvedő emberekben. A klinikai kutatások eredményei alapján, Eckhardt Sándor onkológus, akadémikus előzetes jóváhagyásával, az Országos Onkológiai Intézet javaslatára 2002-ben törzskönyvezték az Avemart tápszerként, daganatos betegek részére, amit az Egészségügyi Közlönyben ki is hirdettek.”

A magyar gyártású készítmény már az egész világon elterjedt. Beszélne nekünk a fermentált búzacsíra-kivonatról közölt legújabb kutatási eredményekről? 

„A fermentált búzacsíra-kivonatról az utóbbi években is jónéhány publikáció jelent meg. Először egy klinikai kutatást említek. A Közel-Kelet legnagyobb gyógyintézménye és a világ »TOP 10« kórházai egyike a Sheba Orvostudományi Központ Izraelben. A kórház onkológiai osztályán, ami egy egész épület, vizsgálták a Magyarországon gyártott fermentált búzacsíra-kivonat hatását előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegekben. A Nutrition and Cancer folyóiratban megjelent közleményben a klinikusok a készítmény alkalmazását javasolják ebben a fontos és sajnos gyakori betegségtípusban is. Ez a cikk szépen illeszkedik az Avemarról a korábbi években megjelent számos klinikai publikáció sorába.

Szent-Györgyi Albert és egy másik kutató óriás, Otto Warburg mondta ki először, hogy a biológiai oxidáció folyamatának elromlása, illetve a sejtlégzés helyszínének, a sejt energiaközpontjának, a mitokondrium nevű sejtszervecskének funkcionális sérülése okozza a sejtek rákos elfajulását. A fermentált búzacsíra-kivonatról szóló egyik nagyszabású kutatási cikk, amely a közelmúltban jelent meg a legjobb természettudományos folyóiratok egyikében, a (Nature) Scientific Reports-ban, bizonyítékkal szolgál arról, hogy a készítményben levő hatóanyagok meg tudják gyógyítani a sérült mitokondriumot a daganatsejtekben, szubcelluláris szinten tehát megszüntethetik a rák kialakulásának okát. Ez egy izgalmas eredmény, aminek külön tudománytörténeti jelentőséget ad, hogy a közlemény egyik szerzője az a Nobel-díjas James D. Watson, akiről – Francis Crickkel együtt – a DNS molekulát elnevezték Watson és Crick-féle kettős spirálnak.

A fermentált búzacsíra-kivonat vírusellenes hatásairól egy kisebb közlemény már megjelent és egy nagy kutatási cikk pedig közlés alatt van. Nem a koronavírusról van szó, hanem a szerzett immunhiányos tünetegyüttest okozó vírussal fertőzött sejtek gyógyításának új lehetőségéről. De erről inkább egy másik alkalommal beszélgessünk.

Végül, ha vírusokról volt szó, megemlítem, hogy a koronavírus németországi fő kutatója, Christian Drosten több cikket írt arról, hogy a sejtek öntisztítási folyamatait beindító anyagok, az ún. autofágia-induktorok, potenciális koronavírus elleni szerek. A Würzburgi Egyetem Klinikai Központjának kutatói öt évvel ezelőtt publikálták, hogy a fermentált búzacsíra-kivonat autofágia-induktor. Az az érzésem, bár bizonyítani még nem állt módomban, hogy az Avemar hatékony segítőtárs lesz a koronavírus elleni küzdelemben is.”