Kezelések kiegészítése

A daganatos betegség vagy a hagyományos onkológiai kezelés által okozott tünetek, panaszok csökkentését, megszüntetését célzó kezelések minden életkorban, minden daganatos betegség esetén szükségesek.

Hagyományos kezelések

A rák kezelésének megszokott eszköztára a sebészeti beavatkozás (operáció), a sugárkezelés és a kemoterápia. Mindhárom kezelési eljárásnak az a célja, hogy a szervezetből a daganatossá vált sejteket eltávolítsa, azokat elpusztítsa.

A műtéti beavatkozás gyors és radikális eljárás, azonban nem minden daganatos betegnél alkalmazható. A szervezetben szórtan megtalálható daganatsejtek - az úgynevezett áttétek - kezelésére nem hatékony eszköz.

A sugárkezelés egyaránt lehet előkészítése, illetve utókezelése a sebészeti beavatkozásnak. Az első esetben a cél az elsődleges daganat visszaszorítása, kiterjedtségének csökkentése, kisebbítése, hogy eltávolíthatóvá váljon. Operációt követő utókezelésként a sugárterápia az esetlegesen szervezetben maradt rákos sejtek, maradványok elpusztítására irányul. A sugárkezelés jellegzetessége, hogy a besugárzott területre fókuszál, a test távolabbi részeit kevésbé érinti.

A kemoterápia lényegében gyógyszeres kezelést jelent. A gyógyszer (vegyi anyag, innen is az elnevezés, hogy chemo=vegyi terápia) szervezetbe juttatása legtöbbször infúzióval, véráramba történik, de nem szokatlan a tablettás, kapszulás gyógyszerforma sem. A kemoterápia az esetek egy részében - csakúgy, mint a sugárterápia - a sebészi beavatkozás előkészítésére, azaz a daganat kisebbítésére irányul, hogy az eltávolítható legyen. Jellemzően azonban a  kemoterápiát utókezelésként alkalmazzák. Ilyenkor a cél, hogy a véráramba juttatott vegyi anyagok a szervezetben szinte bárhol esetlegesen előforduló daganatos sejtek (áttétes gócok) működését megzavarják, hogy azok tönkremenjenek, elpusztuljanak. A kemoterápia egyik fontos jellemvonása, hogy a teljes szervezetet érinti a hatása, így a mellékhatásai is.

Klasszikus és modern együtt

A sebészeti eljárások tökéletesednek, azonban a daganatok természetéből adódóan a műtét legtöbbször nem alkalmazható egyedüli kezelési megoldásként. Az elmúlt 50 év során a kemoterápiás és radioterápiás megoldások rengeteget finomodtak, azonban azok alapvető hatástani elemei nem sokat változtak, alkalmazásuk változatlanul számos mellékhatással jár.

Az utóbbi évek rákkutatásának egyik iránya az úgynevezett célzott daganatterápia, melynek során a daganatok genetikai tulajdonságait kihasználó gyógyszerekkel igyekeznek elpusztítani a rákos sejteket. Ezek a terápiák csak bizonyos ráktípusokban szenvedő betegeknél, megfelelő genetikai vizsgálatok után, a hagyományos kemoterápia mellett jönnek számításba.

A szakmai figyelem a klasszikus onkológiai kezelések tökéletesítése mellett egyre inkább azok kiegészítésére irányul.
Az úgynevezett kiegészítő, támogató kezelési eljárások lényege, hogy olyan hozzáadott értéket képviselnek, amely révén a jelenleg elérhető legjobb sebészeti, kemoterápiás, radioterápiás beavatkozások eredményessége érdemben növekszik.

A rákkezelések mellékhatásait nem érdemes csendben tűrni, a legtöbb kellemetlen tünet ma már eredményesen csökkenthető vagy akár meg is szüntethető kiegészítő terápiák segítségével. A mellékhatások visszaszorítása, a jó életminőség fenntartása a tapasztalatok szerint a betegséggel való sikeres megküzdést is segíti.

A szupportív terápia (támogató kezelés) tehát nem helyettesítheti a hagyományos gyógyító eljárásokat (a sebészi-, sugár- és/vagy kemoterápiás kezelést), de elősegíti és fokozza azok hatását, enyhíti a kísérőtüneteket (például fájdalmat), ezáltal javíthatja a betegek életminőségét!